Mi szerettél volna lenni kislányként és ki vagy mi inspirált arra, hogy eléred az álmaidat?
Kislányként számtalan nagy tervem volt. Szerettem volna divattervező vagy régész lenni, majd amikor kicsit nagyobb lettem, akkor a párizsi Sorbonne egyetemen tanulni. Végül az agrárium mellett döntöttem és bekerültem egy helyi egyetemre, köszönet érte anyukámnak, aki azt mondta, hogy bármit elérhetek, ha komolyan gondolom és megdolgozok érte.
Egyetemi éveim alatt kaptam ösztöndíjat Kiel városába, Németországban és szó szerint kinyílt a világ. Onnantól kezdve pedig egyszerűen nem volt megállás. A németországi ösztöndíj után – ahol sok minden mellett azt is megtanították, hogy mi az együttműködés vagy hogy miért fontos a másik kölcsönös tisztelete – Franciaországban mentem és közel egy évet éltem Lille mellett. Önkéntesként dolgoztam a L’Arche-nál, ami egy ökumenikus szervezet, amely (elsősorban) a család nélküli, intézetben élő értelmi és halmozottan sérült emberek szolgálatában áll. Számos más európai országból érkező fiatallal dolgoztam itt együtt. Nagyon nehéz volt mind fizikális, mind mentális értelembe ez a munka, de szerettem. Itt értettem meg igazán, hogy mennyi különböző életút van és milyen fontos, hogy legyen egy támogató, segítő közeg körülöttünk.
Hazatérésem után lediplomáztam majd Hamburgba költöztem; onnan pár év után pedig Budapestre és Madridba.
Az életemben anyukámon kívül, a legnagyobb inspiráció az volt, hogy mindenhol kreatív és izgalmas projektekben vehettem részt, sok csodálatos emberrel találkoztam és dolgoztam együtt, akik hittek bennem, támogattak és arra ösztönöztek, hogy mindennap próbáljam meg a lehető legtöbbet kihozni magamból.
Jelenleg min dolgozol, és mik a terveid a jövőre nézve?
Szerencsésnek érzem magam, mert remek gyerekkorom volt és – ahogy korábban modtam – fantasztikus cégekkel dolgoztam eddig életem során. Ugyanakkor sajnos azonban sokszor láttam, hogy a lányok és nők még mindig nem kapják meg ugyanazokat a lehetőségeket, mint a férfiak. A legrosszabb érzés, amikor keményen dolgozol és úgy érzed, hogy képes vagy dolgokra, de nem kapsz rá lehetőséget, mert nő vagy.
Most azzal, hogy vezetésemmel Magyarország is csatlakozott a már több mint 30 országban működő, a lányokat inspiráló és munkahelyi esélyeink javításáért tevékenykedő Inspiring Girls International nemzetközi non-profit szervezethez, ezen szeretnék változtatni.
Remélem, hogy sok döntéshozóhoz jut el a kezdeményezés, akik segítenek majd lebontani a sztereotípiákat, és inspirálni a lányok következő generációját arra, igenis legyenek álmaik és azt merjék is megvalósítani.
Milyen tanácsot adnál a múltbeli önmagadnak és a fiatal lányoknak?
Ha soha vagy csak ritkán van lehetőséged dolgokat csinálni, amit szeretsz, akkor az depresszióhoz vezet, amiből nagyon nehéz egyedül kitörni. Lényeges, hogy olyan inspiráló környezet vegyen körül, ahol láthatod, hogy másoknak hogyan sikerült elérniük az, amit szerettek volna. Ebből erőt tudsz meríteni a saját céljaid eléréséhez.
Magyarországon még mindig férfi dominancia van, ezért fontos, hogy erős női közösségek jöjjenek létre, és hog a már sikeres nők (példaképek) támogassák a fiatalokat.
A példaképek reményt adnak: „Ha ők meg tudják csinálni, én is meg tudom csinálni!” ; – ez nagyon hatalmas erő.
